Idézet

Hogy mit csinálunk az életben, az lényegtelen. Csak az a fontos, hogy csináljuk, mert más nem fogja helyettünk. Mint mikor belép valaki az ember életébe, és az egyik felünk az mondja, messze nem vagyunk még kész rá, de a másik felünk azt mondja, tegyük örökre magunkévá.

Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy átlépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük.

Jajj... de te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?

Általánosan elfogadott tény,hogy abban a pillanatban,mihelyt az életed egyik területe helyreáll,egy másik része látványosan ízekre hullik.

Nem voltam eddig se egyszerű eset, de most annál is bonyolultabb lettem. Képtelen voltam elmondani mi fáj. Pedig pontosan tudtam…

Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy abban, hogy valóra is válik! Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!

Nem számít, milyen kusza egy kapcsolat, amíg a szeretet megvan, mindig van rá remény, hogy rendbe jöjjön.

Gandhi mondta egyszer, hogy bármit csinálsz az életedben, jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd. Soha nem tudhatod, hogy mi az élet igazi értelme, nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme. Akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. És minden halál a maga módján megváltoztatja a világot. Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta, olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni.

Magunk teremtjük a félelmet. A félelemnek egyetlen lakóhelye van: a jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás, olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs, és ha nem akarjuk, nem is lesz. Tehát a félelem csak elmezavar... nem tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valós, a félelem az rajtunk múlik.

A szex játszma, fegyver, élvezet, játék, megszállottság, megvilágosodás, veszteség, remény.

Mikor megölel, és érzed, hogy dobog a szíve, érzed az illatát, ott van melletted, nem akarod elengedni, leírhatatlan...

Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy Neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád. Ha nem látod, majd érzed. Ha nem érzed, majd tapasztalod. De egy biztos: egy percig se törődj azokkal, akik darabokra akarnak morzsolni. Az ilyen emberek mind gyengék. Gyengék és gyávák ahhoz, hogy saját maguk csináljanak valami tök jót a semmiből - helyette inkább maguk mögött is megsemmisítenek mindent, nehogy bármi is emlékeztesse őket arra, hogy ők is lehettek volna többek.

Jobban szeretem a kegyetlen igazságot a kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel. Ez a kulcs a szívemhez!

- Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?
- Azt nem betűzik, azt érzik.

- A kedves emberek miért választanak maguknak rosszakat? (...)
- Azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeljük.
- Tudathatjuk velük, hogy többet érdemelnek?
- Megpróbálhatjuk.

- A szerelem a legfeketébb minden dögvész közül. Ha belehalna az ember, talán volna valami jó a szerelemben, de a végén mindenki kigyógyul.
- Én nem gyógyulok ki belőle.
- Ó, dehogynem! Kigyógyulsz. Csak egy pár szegény nyomorult pusztul bele néha a szerelembe.

Mikor nincs melletted senki s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed,nézz fel az égre.
Ott van Ő ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő ki megérti hogy neked mennyire fáj.
Ő ott van a lelked mélyén,ott van ha fáj a magány.
Ő vigasztal ha sírni lát,mert Ő vigyáz Rád.