Dalszövegek (részletek)
Tudjátok jól, én fent leszek az égben,
onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem.
Csak a remény él, az emlékem megmarad.
az idő szekere mellettem is elhalad!
Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?
Bús felhők között az ég,
Bár eső rejti, mindig kék.
Azt súgja; nem lesz gond,
Folyton csak ennyit mond.
Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,
Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom.
Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel,
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el,
Volt egy első éjszaka, tele tűzzel, ahogy rád néztem,
És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem.
Fussunk messze, olyan boldog lettem,
Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem,
A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat,
És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt!
Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el,
Nem tudok majd szeretni, félek, hogyha majd szeretni kell.
Szívtelen. Minden fájdalmat eldobhatok,
Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok.
De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám,
Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már?
Ezért marad így, és maradjon a fájdalom,
Így már tudom, hová vezet, ha az érzéseim vállalom.
Nem ringat már hintaló,
Nem hat rám száz altató,
Nem vág földhöz súlyadó,
Minden mulandó.
Ne mondj semmit, úgyis értem
A szemed elárulta már
Ne mondd el, hogy miért jöttél
Tudom, hogy mást akartál.